AZ EGYÜTTZENÉLÉS öröme az elsődleges célunk. Együtt muzsikálni kamarazenekarban. Mindenki megtalálja a maga feladatát. Megtanulunk egymásra figyelni, rácsodálkozni a másik képességeire s arra, hogy mennyire fontos az a szólam is, ami nekünk adatott. Nincsen alá-fölé rendeltség, csak egymást szolgáló feladatok, amiből a végén megszületik a muzsika. S az órákon szabadzenei gyakorlatokkal improvizációt is gyakorlunk, hogy ne függjünk kizárólag a kottától…Hanem szabadon élhessen bennünk a zene, a dallam…

Minden hang gyógyító lehet. Ezért nem attól kell félni , amit esetleg elhibázunk, vagy picit hamisan keltettük életre, esetleg az izgalomtól picit megremegtünk…ez nem számít. Ami egyedül számít az, hogy mindig lehetséges egyetlen egy pillanat is, amibe a hallgatók( és előadók) szíve beleremeghet…amitől ott bent összeszorul, aztán végtelenségig tágul…tehát a lényeg, hogy nincsenek határok. Mindenki része lehet . Akár csak azzal az egy picike hangjával amit hordoz. Csak hozza magával:)