Formációk, zenei tevékenységek:
1995 – 1999 Ort-Iki Bábszínház – zenész, zenei rendező
2000 – 2002 Kálmánia – zenész
2003 – 20015 Misztrál együttes – zenész, dalszerző
20014-től tevékenységei napjainkig:
– Hoppál Mihály Band – művészeti vezető, Bors&Friends – művészeti vezető
– Szimpla Jam, jam vezető
– Ízek Versek Madárfütty fesztivál művészeti vezető
– Magyarország egyetlen nem lineáris tehetséggondozó programjában, a Szimpla Lemming Programban szervező, a Lemming Bizottságának tagja.
Díjak:
1992 – Ground Rockfesztivál I. helyezés (Cs.4.B. tagjaként)
1995 – Rolling Rock Fesztivál, legjobb hangszeres zenész
1999 – UNIMA kisdiploma (Ort-Iki tagjaként)
2006 – Bartók Béla díj (Misztrál együttes tagjaként)
2015 – Magyar Örökség Díj (Misztrál együttes tagjaként)
2015- dalok.hu díja (Hoppál Mihály Band tagjaként)
Lemezek:
1993 – Cs.4.B. – Disco blues (kazetta)
1999 – Arasinda – A szerelem bora
2000 – Móc-Árt – Munténiai dallamok
2004 – Misztrál – Balassi
2007 – Misztrál – Dsida
2008 – Misztrál – Janus Pannonius
2010 – Misztrál – Álomkófic (aranylemez)
2013 – Misztrál – Babits
2015 – Hoppál Mihály Band – Tilos csillagon
2016 – Hoppál Mihály Band – Ősanya
2018 – Hoppál Mihály Band – Aszinkron létezés
Linkek:
https://www.youtube.com/channel/UCjM6tZTkVH27kJlRKa1RRuQ
https://www.youtube.com/playlist?list=PLao29FoEFOmqZ1WPI-lXivM1DE7-Vneqd
https://www.instagram.com/hoppalmihaly_basspoetry/
Idézetek Hoppál Mihálytól, az improvizációról: “ Egy rádios zenei szerkesztő azt mondta egyszer nekem, hogy nagyon sok féle stílusban otthon vagyok, sokféle zenére tudok rögtönözni. Ezt úgy pontosítanám, hogy szeretem az improvizációt, szeretem az ízes játékot, de ebben sok a tudatosság- és sok gyakorlás van. Sokat tanulmányoztam az erdélyi népzenei prímások- az afroamerikai jazz/blues muzsikusok és a francia régizenészek stilisztikai eszközeit, díszítéseit, rögtönzéseit. Meglepően sok hasonlóság van közöttük, s úgy tűnik van egy közös nyelv, vannak közös zenei gesztusok, ami alapján fel lehetne állítani egy “zenei jelnyelvet”, ami helyeken, korokon, stílusokon átível. Mindegyik érzésnek, hangulatnak megtalálható a maga zenei gesztusa. Egy gesztus, egy hangképzési mód, amitől humoros, grandiózus, könnyed, vagy éppen sötét hangulatú lesz a hangszeres játék. Ezt a zenei gesztikulációt alkalmazom a zenémben, s adom át a növendékeimnek, nem azt hogy hogyan lesz virtuózabb, hanem azt, hogy hogyan lesz kifejezőbb. Ha egy mondatot kellene mondanom az improvizációról, akkor Richard Bonát idézném, aki azt mondta, hogy “Not improvization, repetition!”. Kellenek érzelmeket kifejező mintázatok, figurák, amiket begyakorlunk és alkalmazni is tudunk különböző hangnemekben, különböző tempóknál, én is e szerint haladok.”
„A zenéről úgy gondolkodom, mint egy nyelvről. Egy nyelv, aminek ugyanolyan tulajdonságai, szépségei és akár zavarai is lehetnek. A muzsika is dadoghat, sejpíthet, lehetnek ritmikai zavarai, mint a hadarás, vagy a monotónia, lehetnek nyelvtani/összhagzattani nehézségei: nem odaillő szavak, hangok, nem jó hangsorok. A jó hagsor még nem elég, a dallamot érthetően és érdekesen is kell játszani. Mindezt hogyan? A beszédben a szavak csak 7%-ban segítik a jelentést, a megértést, a többi 93% a testbeszéd, a gesztikuláció, a vokalizáció, a mimika, a hangerő, a hangsúly, a szünetek. Ezek jelen vannak a zenében is. Ettől a 93 %-tól lesz “érthető” a zene is és ebben a 93%-ban rejlik a stílusérzet is, itt dől el, hogy egy dallam kedvesen vagy borongósan szól, de az is hogy latinosan, folkosan, jazzesen, vagy funkysan hangzik. Ez a 93 %, amit tanítok.“